Természetesen igen. Bár egy kicsit más, mint az általános erkölcs. Az is igaz, ha megnézzük mi is az erkölcs fogalma nem is lepődhetünk meg a mai politikusi erkölcsön.

Az erkölcs szabályai a társadalmi normák egyik típusát jelentik. Más megfogalmazás szerint az erkölcs azon elvek összessége, amelyek a helyes és helytelen, a társadalmi jó és rossz megkülönböztetését segítik a cselekvés szintjén.

Az erkölcs eredeti jelentése ennél tágabb körű volt: általában jelentette egy személy magatartásának módját, ezért jelentéstartalma és színezete az előtte alkalmazott jelzőtől függött. Például "lovagi erkölcs”, "szerzetesi erkölcs”, "polgári erkölcs”, "paraszti erkölcs” vagy összetett jelzőként "jó erkölcsű”, "feslett erkölcsű” stb. (forrás: Wikipédia)

Ezek alapján láthatjuk, hogy az erkölcs nem egyetemes. Idővel és csoportonként változik. Ezért kijelenthetjük, hogy van politikusi erkölcs is, ami természetesen más, mint a közerkölcs. Viszont van egy különleges tulajdonsága, mégpedig az, hogy a politikusi erkölcsöt mindig a hatalmon lévők határozzák meg.

Például, egész másként állnak a politikusok a hazugság erkölcsi megítélésével szemben, ha épp hatalmon vannak. Nézzük csak meg a legutóbbi eseményeket. Az oktatásért felelős államtitkár kijelentette, hogy az általa benyújtott oktatási törvényjavaslatnak nincs melléklete. Még viccelt is vele, hogy annyira titkos az a melléklet, hogy ő nem is látta. Viszont kiderült, hogy létezik a melléklet, és olyannyira látta az államtitkár, hogy alá is írta. Ez, akárhogy is nézzük kőkemény hazugság. És van valami következménye? Lemondott az államtitkár, vagy leváltotta a miniszterelnök? Nem!

Vagy nézzünk más eseteket. Tucatszám derült ki képviselőkről, hogy törvénytelenül vettek fel jövedelmeket, a saját maguk által hozott kétmilliós maximált jövedelemkorlát felett. Lett ennek bármi következménye? Lemondott vagy leváltottak miatta akár egy képviselőt is? Nem!

De példaként említhetnénk a mindenkori kormányok elleni tiltakozás szimbólumává vált Kossuth teret is. Annak idején a mostani miniszterelnök (aki akkor épp ex miniszterelnök volt) a nép szabad véleménynyilvánítására hivatkozva, törvényellenesen elbontotta a kordonokat. Ez még értékelhető is lett volna (bár az akkori törvényekkel szembement), de érdekes módon amint hatalomra került, és exből újra regnáló miniszterelnök lett, szinte az első lépése az volt, hogy szabadtéri kiállítóhellyé nevezte ki a teret, megszüntetve ezzel ott a tiltakozás lehetőségét. Ez már nem törvényellenes, mint a kordonbontás, de erkölcsileg (legalábbis közerkölcsileg) sokkal elítélhetőbb.

És még sorolhatnám az olyan politikusi erkölcsi példákat melyek határozottan ellentétesek az elfogadott közerkölccsel.

Végezetül már csak annyit, hogy remélem, eljön az az idő, amikor a politikusi erkölcs azonos lesz a közerkölccsel. Az erkölcs meghatározásának az a része, hogy „az erkölcs azon elvek összessége, amelyek a helyes és helytelen, a társadalmi jó és rossz megkülönböztetését segítik” nem azon múlik majd, hogy valaki politikus vagy csak egy egyszerű polgár.